Coping Mechanisms

Dear Treasures,

Hope you’re all doing as best as possible at the end of this first work from home week.

I have been supporting my clients virtually. I’m practicing tremendous heartfelt gratitude every minute of the day. I am doing my very best to hold you all in blessed and sacred space during our conversations.

On Thursday afternoon this week, after being under self quarantine for over a week, I noticed a feeling of uneasiness and being unsettled. The prospect of uncertainty was sinking in slowly but surely. I noticed sadness with the mind telling me that I might not see my daughters indefinitely. This made me quite anxious. I observed this with distance. I was rigorous to stay firmly rooted in my practices. I continued with my routine. I spoke to my near and dear ones via video chats. I surrendered this feeling of uneasiness to the Universe and did a grounding yoga practice at night before bed. I’ll be fooling you as well as myself to say that I woke up feeling joyous and blissful. I resolved with determination to make the most of my day today. I reaffirmed my mission to be in selfless service and have been on calls all day successfully.

What is your response to anxiety going to be? Will you resolve to stay rooted in the present or will you adhere to a strict routine? Or will you find ways to be in service to fellow humans?

Find your strategy and I look forward to hearing your coping mechanisms in the comments below. Stay safe and healthy all!

With kindness and care,
Prerna

Kedves kincsek!

Remélem, hogy mindenki a lehető legjobban van az első home office hét után.

Én virtuálisan támogatom az ügyfeleimet. A nap minden percében óriási, szívből fakadó hálát gyakorolok. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mindenkit áldott és szent térben tartsak beszélgetéseink során.

Ezen a héten, csütörtök délután, több mint egy hetes önkéntes karantén után, észrevettem a nyugtalanság érzését. A bizonytalanság esélye lassan, de biztosan megjelent. Szomorúságot észleltem, amikor azon gondolkodtam, hogy esetleg nem látom a lányaimat határozatlan ideig. Ez szorongást váltott ki belőlem. Távolról megfigyeltem ezt az érzést. Szigorúan végeztem a gyakorlataimat, és folytattam a rutinomat. Videóhíváson keresztül tartottam a kapcsolatot a hozzám közelállókkal. A kellemetlen, nyugtalan érzést átadtam az univerzumnak, és éjszaka lefekvés előtt jógáztam. Becsapnálak téged, és magamat is, ha azt mondanám, hogy örömmel és boldogsággal keltem fel, de határozottan úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbbet hozom ki a napomból. Megerősítettem magamban a küldetésem, ami az, hogy önzetlen szolgálatban legyek, és egész nap sikeres online beszélgetéseket folytattam.

Hogyan reagálsz a szorongásra? Úgy döntesz, hogy továbbra is a jelenben maradsz, vagy betartod a szigorú rutint? Vagy megtalálod a módját, hogy szolgáld embertársaidat?

Keresd meg stratégiádat, és várom kommentben a megküzdési mechanizmusokat. Maradj biztonságban és egészségben!

Kedvességgel és gondossággal
Prerna