(A magyar fordítás lent található.)
My inner critic was loud and noisy creating turbulence this week when I chose to disrespect my boundaries and ran myself to the ground. I experienced guilt, shame and harsh judgment towards self. I spent every minute with awareness and consciousness paying absolutely little or no attention to the messy mind. Of course I felt yucky. It was 2 very difficult days staying as a silent witness. I took good care of myself, practiced kindness towards me, ate wholesome, nutritious meals. At times like this, I step up my practices. I finally came back to center, peace, joy and bliss.
What is your practice going to be when you notice being overly harsh towards yourself?
My declaration yesterday morning was:
“I love you just the way you are.”
I am learning to accept that I can be imperfect sometimes and this is part of being human. I have placed huge expectations over myself in the past which don’t necessarily serve me well. It’s time to make a change.
Namaste,
Prerna
A belső kritikám hangos és zajos volt, turbulenciát okozott, amikor úgy döntöttem nem tisztelem a határaimat és lehúztam magam. Szégyent, bűntudatot és kemény ítélkezést tapasztaltam magam felé. Minden pillanatot tudatosan tölöttem el,nem törődve a zavaros elmével. Természetesen undort éreztem. Nagyon nehéz volt 2 napig csendes tanúnak maradni. Gondoskodtam magamról, kedvességet adtam magamnak, egészséges, tápláló ételeket ettem. Ilyen időkben még többet végzem a gyakorlataimat. Végül visszakerültem a közzépontba, békébe, örömbe és boldogságba.
Mit fogsz gyakorolni, amikor észre veszed, hogy nagyon kemény vagy magaddal?
Az én nyilatkozatom tegnap reggel ez volt:
“Szeretlek, úgy ahogy vagy.”
Tanulom, hogy elfogadjam, néha én is lehetek tökéletlen, ez annak a része, hogy ember vagyok. Túl nagy elvárásokat állítottam magammal szemben a múltban, amik nem szükségszerűen szolgáltak. Itt az ideje a változásnak.
Namaste,
Prerna