nature

Weekend Post

self interest

(A magyar fordítás lent található.)

My inner critic was loud and noisy creating turbulence this week when I chose to disrespect my boundaries and ran myself to the ground. I experienced guilt, shame and harsh judgment towards self. I spent every minute with awareness and consciousness paying absolutely little or no attention to the messy mind. Of course I felt yucky. It was 2 very difficult days staying as a silent witness. I took good care of myself, practiced kindness towards me, ate wholesome, nutritious meals. At times like this, I step up my practices. I finally came back to center, peace, joy and bliss.

What is your practice going to be when you notice being overly harsh towards yourself?

My declaration yesterday morning was:
“I love you just the way you are.”

I am learning to accept that I can be imperfect sometimes and this is part of being human. I have placed huge expectations over myself in the past which don’t necessarily serve me well. It’s time to make a change.

Namaste,
Prerna

A belső kritikám hangos és zajos volt, turbulenciát okozott, amikor úgy döntöttem nem tisztelem a határaimat és lehúztam magam. Szégyent, bűntudatot és kemény ítélkezést tapasztaltam magam felé. Minden pillanatot tudatosan tölöttem el,nem törődve a zavaros elmével. Természetesen undort éreztem. Nagyon nehéz volt 2 napig csendes tanúnak maradni. Gondoskodtam magamról, kedvességet adtam magamnak, egészséges, tápláló ételeket ettem. Ilyen időkben még többet végzem a gyakorlataimat. Végül visszakerültem a közzépontba, békébe, örömbe és boldogságba.

Mit fogsz gyakorolni, amikor észre veszed, hogy nagyon kemény vagy magaddal?

Az én nyilatkozatom tegnap reggel ez volt:
“Szeretlek, úgy ahogy vagy.”

Tanulom, hogy elfogadjam, néha én is lehetek tökéletlen, ez annak a része, hogy ember vagyok. Túl nagy elvárásokat állítottam magammal szemben a múltban, amik nem szükségszerűen szolgáltak. Itt az ideje a változásnak.

Namaste,
Prerna

Weekend Post

(A magyar forditás lent található)

Dearest Treasures,

Moving from resistance to acceptance is what I feel to share with you today. When we resist reality, we notice a jerk, a contraction, an uneasiness. When we accept because that is the only choice we feel ease, moving downstream and relaxation. What I also add in is an unbearable lightness of BEING. Notice what life is throwing at you. And learn from these with ease my sweeet precious Beings!!! This does not mean that you do not set goals. We must set goals but what keeps us stuck is to be attached to the goals. Help yourself get unstuck today and this weekend. Have a magical weekend.

Namaste

Prerna

———————————-

Legkedvesebb Kincsek,

Az ellenállásból az elfogadásba mozogni, ezt osztom meg ma veletek. Amikor ellenállunk a valóságnak, észrevesszük a bántalmazást, összehúzódást, nyugtalanságot. Elfogadjuk, mert ez az egyetlen választás, amikor nyugodtnak érezzük magunkat és relaxálunk. Amit én még hozzáadok az a létezés elviselhetetlen könnyedsége. Vedd észre mit dob eléd az élet! És tanuljatok ebből a nyugalomból drága, édes lényeim. Ez nem azt jelenti, hogy ne tűzz ki célokat. Tűzzünk ki célokat, de ami megragadva tart minket az az, hogy ragaszkodunk a célunkhoz. Segíts magadon ma és ezen a hétvégén, hogy megszabadulj a ragaszkodástól. Legyen varázslatos hétvégétek!

Namaste,

Prerna

Are you using the right container????

(A magyar forditás lent található)
Are you using the right container???

Hd-Lake-1620x1080

(A magyar forditás lent található)

An aging master grew tired of his apprentice’s complaints. One morning, he sent him to get some salt. When the apprentice returned, the master told him to mix a handful of salt in a glass of water and then drink it.

“How does it taste?” the master asked.

“Bitter,” said the apprentice.

The master chuckled and then asked the young man to take the same handful of salt and put it in the lake. The two walked in silence to the nearby lake and once the apprentice swirled his handful of salt in the water, the old man said, “Now drink from the lake.”

As the water dripped down the young man’s chin, the master asked, “How does it taste?”

“Fresh,” remarked the apprentice.

“Do you taste the salt?” asked the master.

“No,” said the young man. At this the master sat beside this serious young man, and explained softly,

“The pain of life is pure salt; no more, no less. The amount of pain in life remains exactly the same. However, the amount of bitterness we taste depends on the container we put the pain in. So when you are in pain, the only thing you can do is to enlarge your sense of things. Stop being a glass. Become a lake.”

Te a jó tartályt használod??

Az öregedő mester belefáradt a tanítványa panaszaiba.. Egy reggel elküldte,hogy hozzon sót. Amikor a tanítvány visszatért, a mester azt mondta neki, hogy keverjen össze egy maréknyi sót egy pohár vízben, majd igya meg.

Milyen íze van? – kérdezte a mester

Keserű. – mondta a tanítvány

A mester kuncogott, majd megkérte a fiatalembert, hogy most vegyen egy maréknyi sót és tegye a tóba. A két férfi csendben sétált a közeli tóhoz, és miután a tanítvány kavargatta a sós vizet, az öreg azt mondta: – Most igyál a tóból.

Ahogy a víz lecsöpögött a fiatalember állán, a mester megkérdezte: Milyen íze van? Friss – jegyezte meg a tanítvány

Érzed a só ízét? – kérdezte a mester.

Nem – felelte a fiatalember. Ekkor a mester leült a komoly fiatalember mellé, és halkan elmagyarázta:

Az élet fájdalma tiszta só; se több, se kevesebb. A fájdalom mennyisége pontosan ugyanannyi marad az életben. Azonban a keserűség mennyisége, amelyet ízlelünk, attól függ, hogy melyik tartályba helyezzük a fájdalmat. Tehát, amikor fájdalmat élsz át, az egyetlen dolog, amit tehetsz az, hogy kibővíted az érzékélesed a dolgokra. Ne légy pohár, légy TÓ.

Nature does not ask for approval. It simply is.

This was the lesson for me this weekend enjoying the fall colors in Budapest.

What does it take for you to simply be? Does this mean that you give up direction and goals? Learning to separate the two might reveal something magical for you.

I urge you to explore ‘being’ in that space

Namaste

Prerna