This short story has been pervading my Being these last weeks. Please read, absorb and reflect on what your triggers are, how could you be more aware of these, and how you could slowly succeed in transcending the so called destructive patterns of behavior. This story has surely shown me some of my patterns, which I am slowly working on overcoming.
Namaste,
Prerna
*An Empty Boat*
A monk decides to meditate alone, away from his monastery.
He takes his boat out to the middle of the lake, moors it there, closes his eyes and begins his meditation.
After a few hours of undisturbed silence, he suddenly feels the bump of another boat colliding with his own.
With his eyes still closed, he senses his anger rising, and by the time he opens his eyes, he is ready to scream at the boatman who dared disturb his meditation.
But when he opens his eyes, he sees it’s an empty boat that had probably got untethered and floated to the middle of the lake.
At that moment, the monk achieves self-realization, and understands that the anger is within him; it merely needs the bump of an external object to provoke it out of him.
From then on, whenever he comes across someone who irritates him or provokes him to anger, he reminds himself, *“The other person is merely an empty boat. The anger is within me.”*
“Empty boat” is a famous & fabulous metaphor. Its value lies in its implementation.
Ez a rövid történet átjárta a létezésemet az elmúlt hetekben. Kérlek, olvasd el és mélyülj el benne. Mérlegeld, hogy milyen triggereid, kiváltó okaid vannak. Gondold át, hogyan lehetsz még tudatosabb ezekre, hogyan tudsz szépen lassan felülkerekedni a sokat emlegetett destruktív viselkedési mintákon.
Ez a történet egyértelműen rámutatott néhány mintámra, amelyek túllépésén lassan dolgozom.
Namaste,
Prerna
*Az üres csónak*
A szerzetes úgy dönt, hogy egyedül szeretne meditálni, távol a kolostortól.
Csónakjával bemegy a tó közepére, lehorgonyoz, majd becsukja szemeit és meditálni kezd.
Néhány óra zavartalan csend után, hirtelen azt érezte, hogy egy másik csónak az övéhez csapódott. A szemét csukva tartja, de érzi, hogy a düh növekszik benne. Amikor kinyitja szemeit, már készen áll rá, hogy kiabáljon a másik csónakban ülővel, mert zavarni merte a meditációját.
De amikor kinyitja szemeit, egy üres csónakot lát, ami valószínűleg nem volt kikötve, és a tó közepéig lebegett.
Ebben a pillanatban a szerzetes rájött, hogy a düh benne van. Csupán csak arra volt szükség, hogy egy külső dolog kiprovokálja belőle.
Azóta, amikor találkozik valakivel, aki irritálja, vagy dühöt hoz ki belőle, emlékezteti magát: A másik ember csupán egy üres csónak, a düh bennem van.
Az üres csónak egy híres és nagyszerű metafóra. Az értéke az értelmezésében rejlik.
As I am wide awake recovering from my dear friend, jet lag, I am reminded of this beautiful sight that I encountered last week on a hiking trail in the Bruce Peninsula, Canada. We were carefully navigating our way through a difficult stony trail in a national park, when I noticed flowers growing out of some of the rocks. I stopped for a few minutes to watch them and was awestruck by the simplicity and beauty of nature.
I picked up peony flowers this morning from the market to complement the peony candle. The fragrance has filled up the living room. It’s a nice reminder to spread the fragrance. The choice is ours and ours alone.
Transformative Solutions by Prerna Sujan 